Formes no personals
Infinitiu:
resoldre
Gerundi:
resolent
Participi
| Sg.m | resolt |
| Sg.f | resolta |
| Pl.m | resolts |
| Pl.f | resoltes |
Indicatiu
Present
| Sg.1 | resolc |
| Sg.2 | resols |
| Sg.3 | resol |
| Pl.1 | resolem |
| Pl.2 | resoleu |
| Pl.3 | resolen |
Perfet
| Sg.1 | he resolt |
| Sg.2 | has resolt |
| Sg.3 | ha resolt |
| Pl.1 | hem resolt |
| Pl.2 | heu resolt |
| Pl.3 | han resolt |
Imperfet
| Sg.1 | resolia |
| Sg.2 | resolies |
| Sg.3 | resolia |
| Pl.1 | resolíem |
| Pl.2 | resolíeu |
| Pl.3 | resolien |
Plusquamperfet
| Sg.1 | havia resolt |
| Sg.2 | havies resolt |
| Sg.3 | havia resolt |
| Pl.1 | havíem resolt |
| Pl.2 | havíeu resolt |
| Pl.3 | havien resolt |
Futur
| Sg.1 | resoldré |
| Sg.2 | resoldràs |
| Sg.3 | resoldrà |
| Pl.1 | resoldrem |
| Pl.2 | resoldreu |
| Pl.3 | resoldran |
Futur perfet
| Sg.1 | hauré resolt |
| Sg.2 | hauràs resolt |
| Sg.3 | haurà resolt |
| Pl.1 | haurem resolt |
| Pl.2 | haureu resolt |
| Pl.3 | hauran resolt |
Passat simple
| Sg.1 | resolguí |
| Sg.2 | resolgueres |
| Sg.3 | resolgué |
| Pl.1 | resolguérem |
| Pl.2 | resolguéreu |
| Pl.3 | resolgueren |
Passat anterior
| Sg.1 | haguí resolt |
| Sg.2 | hagueres resolt |
| Sg.3 | hagué resolt |
| Pl.1 | haguérem resolt |
| Pl.2 | haguéreu resolt |
| Pl.3 | hagueren resolt |
Passat perifràstic
| Sg.1 | vaig resoldre |
| Sg.2 | vas resoldre |
| Sg.3 | va resoldre |
| Pl.1 | vam resoldre |
| Pl.2 | vau resoldre |
| Pl.3 | van resoldre |
Passat anterior perifràsticr
| Sg.1 | vaig haver resolt |
| Sg.2 | vas haver resolt |
| Sg.3 | va haver resolt |
| Pl.1 | vam haver resolt |
| Pl.2 | vau haver resolt |
| Pl.3 | van haver resolt |
Condicional
| Sg.1 | resoldria |
| Sg.2 | resoldries |
| Sg.3 | resoldria |
| Pl.1 | resoldríem |
| Pl.2 | resoldríeu |
| Pl.3 | resoldrien |
Condicional perfet
| Sg.1 | hauria resolt |
| Sg.2 | hauries resolt |
| Sg.3 | hauria resolt |
| Pl.1 | hauríem resolt |
| Pl.2 | hauríeu resolt |
| Pl.3 | haurien resolt |
Subjuntiu
Present
| Sg.1 | resolga |
| Sg.2 | resolgues |
| Sg.3 | resolga |
| Pl.1 | resolguem |
| Pl.2 | resolgueu |
| Pl.3 | resolguen |
Perfet
| Sg.1 | haja resolt |
| Sg.2 | hages resolt |
| Sg.3 | haja resolt |
| Pl.1 | hàgem resolt |
| Pl.2 | hàgeu resolt |
| Pl.3 | hagen resolt |
Imperfet
| Sg.1 | resolguera; resolgués |
| Sg.2 | resolgueres; resolguesses |
| Sg.3 | resolguera; resolgués |
| Pl.1 | resolguérem; resolguessem |
| Pl.2 | resolguéreu; resolguésseu |
| Pl.3 | resolgueren; resolguessen |
Plusquamperfet
| Sg.1 | haguera resolt; hagués resolt |
| Sg.2 | hagueres resolt; haguesses resolt |
| Sg.3 | haguera resolt; hagués resolt |
| Pl.1 | haguérem resolt; haguéssem resolt |
| Pl.2 | haguéreu resolt; haguésseu resolt |
| Pl.3 | hagueren resolt; haguessen resolt |
Imperatiu
| Sg.2 | resol |
| Sg.3 | resolga |
| Pl.1 | resolguem |
| Pl.2 | resoleu |
| Pl.3 | resolguen |