poéta – Hungarian noun declension

Hungarian noun forms of poéta

Noun: poéta

Nominative

Singularpoéta
Pluralpoéták

Accusative

Singularpoétát
Pluralpoétákat

Dative

Singularpoétának
Pluralpoétáknak

Instrumental

Singularpoétával
Pluralpoétákkal

Causal-final

Singularpoétáért
Pluralpoétákért

Translative

Singularpoétává
Pluralpoétákká

Terminative

Singularpoétáig
Pluralpoétákig

Essive-formal

Singularpoétaként
Pluralpoétákként

Essive-modal

inessive

Singularpoétában
Pluralpoétákban

superessive

Singularpoétán
Pluralpoétákon

adessive

Singularpoétánál
Pluralpoétáknál

illative

Singularpoétába
Pluralpoétákba

sublative

Singularpoétára
Pluralpoétákra

allative

Singularpoétához
Pluralpoétákhoz

elative

Singularpoétából
Pluralpoétákból

delative

Singularpoétáról
Pluralpoétákról

ablative

Singularpoétától
Pluralpoétáktól

Non-attributive Possessive

Singular

Singularpoétáé
Pluralpoétáké

Plural

Singularpoétáéi
Pluralpoétákéi

Possessive Forms

Single possession

Sg.1poétám
Sg.2poétád
Sg.3poétája
Pl.1poétánk
Pl.2poétátok
Pl.3poétájuk

Multiple possessions

Sg.1poétáim
Sg.2poétáid
Sg.3poétái
Pl.1poétáink
Pl.2poétáitok
Pl.3poétáik

Nouns inflected like poéta

szkíta, szolga, szonda, szigma, szilfa, szilva, szikla, szikra, szipka, szekta, szerva, szerda, szféra, szalma, szamba, szajha, szakma, szauna, szarka, szufla, etc. (List truncated at 20 nouns)

Sample Sentences

Etymology

From Latin poēta (“poet”), from Ancient Greek ποιητής (poiētḗs, “poet, author”), from ποιέω (poiéō, to make) + -της (-tēs, “-er”, masculine agentive suffix). See: Latin Nouns 'poēta', Ancient Greek Nouns 'ποιητής'.

Translations