mágus – Hungarian noun declension

Hungarian noun forms of mágus

Noun: mágus

Nominative

Singularmágus
Pluralmágusok

Accusative

Singularmágust
Pluralmágusokat

Dative

Singularmágusnak
Pluralmágusoknak

Instrumental

Singularmágussal
Pluralmágusokkal

Causal-final

Singularmágusért
Pluralmágusokért

Translative

Singularmágussá
Pluralmágusokká

Terminative

Singularmágusig
Pluralmágusokig

Essive-formal

Singularmágusként
Pluralmágusokként

Essive-modal

inessive

Singularmágusban
Pluralmágusokban

superessive

Singularmáguson
Pluralmágusokon

adessive

Singularmágusnál
Pluralmágusoknál

illative

Singularmágusba
Pluralmágusokba

sublative

Singularmágusra
Pluralmágusokra

allative

Singularmágushoz
Pluralmágusokhoz

elative

Singularmágusból
Pluralmágusokból

delative

Singularmágusról
Pluralmágusokról

ablative

Singularmágustól
Pluralmágusoktól

Non-attributive Possessive

Singular

Singularmágusé
Pluralmágusoké

Plural

Singularmáguséi
Pluralmágusokéi

Possessive Forms

Single possession

Sg.1mágusom
Sg.2mágusod
Sg.3mágusa
Pl.1mágusunk
Pl.2mágusotok
Pl.3mágusuk

Multiple possessions

Sg.1mágusaim
Sg.2mágusaid
Sg.3mágusai
Pl.1mágusaink
Pl.2mágusaitok
Pl.3mágusaik

Sample Sentences

Etymology

From Latin magus, from Ancient Greek μάγος (mágos, “magician”). See: Latin Nouns 'magus', Ancient Greek Nouns 'μάγος'.

Translations